Több szempontból kapta a bejegyzést az "Ötödik" címet. Egyrészt, mert ez az ötödik bejegyzés a blogomban, de a másik, egy szerintem sokkal fontosabb dolog: pont öt hónapja szerettem bele B-be. Ez elég sok időnek mondható. Így a nyári szünet előtt leültem és rendeztem magamban a gondolataimat róla. Visszagondoltam erre a pár hónapra, amit arra szántam, hogy szeressem őt, de rá kellett jönnöm, hogy amellett, hogy elértem dolgokat nála, mégsem kerültem közelebb hozzá. Kezdődött a viber-beszélgetéseinkkel. Ez a tipikus én kérdezek, ő válaszol beszélgetés volt. Bár itt is voltak eredményeim: mikor nyelvvizsgáztam ő írt rám és kérdezte meg, hogy hogy sikerült. De sajnos mára már szinte semmilyen kommunikáció nincs köztünk (viberen), de akadt néhány hosszabb beszélgetésünk szóban. Egy ilyennek az eredménye képp lettem Star Wars mániás, ugyanis kijelentette, hogy olyan lány lesz a felesége, aki szereti az SW-t. Hát gondolhatjátok, hogy az első dolgom volt megnézni. Az elején szakadtam a röhögéstől, mert olyan vicces volt, ahogy hadonásznak a lézerkarddal :D. Aztán elkezdtem komolyan venni. Legyűrtem hat részt egy hét alatt, és őszintén szólva nagyon megszerettem. Olyannyira, hogy most nézem másodszorra az egészet. De nem villogtam vele előtte, amit lehet, hogy elég rosszul tettem. A következő állomásunk az volt (bár ez csak fejben történt), mikor úgy gondoltam már nem bírom tovább és muszáj (egy nagyobbat) lépni. És akkor jött az ötlet, hogy majd elhívom valahova. Erre mintha minden ellenem fordult volna. Az utolsó tanítási napon közli velem a barátnőm (aki jóban van B-vel), hogy B-nek tetszik egy lány, aki valószínűleg nem az osztályból van. Hogy mit éreztem akkor? Igazából leírhatatlan. Egyik felem azt súgta, hogy ez így jobb, mert nem úgy megyek szünetre, hogy folyton rá gondolok és minden percben hiányzik. De a másik fele pedig az, hogy én tényleg szeretem őt. Nagyon is. Túlságosan is. Ezért, mikor átfutott a fejemen a felejtés gondolata, rendesen megborzongtam. És megijedtem. Vajon ki az a lány? Honnan ismeri? Mennyi esélye lehet a lánynál? Ha visszautasítja ( bár ŐT ki utasítaná vissza!?), volt-e annyira fontos neki, hogy ki legyen borulva? Meg hát nem is szeretném szomorúnak látni. És akkor ismét: ki az a lány? Én miért nem vagyok jó neki? És még több száz hasonló megválaszolatlan kérdés.... Vajon ki ad ezekre választ? Az idő? Talán igen, az talán rendezi az érzelmeimet és elfelejteti velem őt. Nem akarok rá gondolni. Még egy évzárót ki kell bírnom vele, de utána lesz egy nyaram a felejtésre. Szerettem, ezért veszítettem. Azt hiszem, reménytelen eset vagyok :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése