Kicsit el kellett gondolkozzak azon, hogy mit írjak ebbe a bejegyzésbe. Nekem ez a blog olyasmi mint egy napló. Sőt! Amióta blogolok, egy sort sem írtam a naplómba, ami egyrészt rossz, mert már nincs meg az a hangulat, másrészt pedig ezek a virtuális dolgok egykettőre eltűnhetnek. Mostanában egyre jobban félek attól, hogy mindent elveszítek. Az életemet, a személyiségemet, a barátaimat. Az egyetlen dolog ami marad az a megszerzett tudás. De jobban belegondolva emiatt kell lemondanom az összes többiről. A továbbtanulás már itt lebeg a fejem fölött és akárhányszor erre gondolok, visítva rohannék ki a világból. Erre most jöhetne az ellenérv, hogy de azért mégiscsak nyár van! Csak sajnos én ezt a nyarat már nem tudom úgy kiélvezni, mint egy-két évvel ezelőtt. A kötelező és ajánlott olvasmányok listája olyan hosszú, hogy már lelóg a papír az íróasztalomról. Ezek mellett a töri füzetek tornyosulnak, amit még körülvesz "néhány" könyv. Igen, ebből szerintem mindenki rájöhet, hogy töri-magyar faktot vettem fel, amivel gőőőzöm sincs mit akarok kezdeni a továbbiakban. Egyenlőre ki kell zárnom a felesleges gondokat (mint a pasik...khmmm!!) és csak a tanulásra szabad koncentrálnom. Utálom ezt a helyzetet, de lazsálást nem engedhetek meg magamnak, mert annyira azért nem vagyok jó ezekből a tárgyakból. És ezt csak így félve jegyzem meg, mert nem vagyok rá büszke, hogy igazán nagyon sok programom sincs a nyárra. Nem vagyok az a népszerű lány, akit minden partyra meghívnak, vagy minden fesztiválon pózol az első sorból. És mivel a családom sem szervezett nagyobb kiruccanást (na meg hát ha szerveznének is...17 leszek emberek! Én picit cikisnek érzem :/ ) ezért a nyarat a könyveim fölött görnyedve fogom tölteni. Na meg hát az alakom... minden lány még időben (!) elkezd készülni a bikini-szezonra. Ebben is különcködöm egy kicsit és ezért van az, hogy itt a nyár, és nem merek fürdőruhára vetkőzni, mert nem szeretnék nevetség tárgya lenni. Mindig is számított, hogy mit gondolnak rólam az emberek és ez már idegesít, de komolyan! Nem tudom elengedni magam, lazulni egy kicsit, mert tudom, hogy megbámulnak, gondolnak rám. És megőrjít, hogy nem tudom milyen képeket alkotnak rólam a fejükben. Rossz, hogy sosem lehetek önmagam, mindig mindenkinek meg akarok felelni. Vásárlásnál, otthon, strandon. Mindenhol. És akkor egy egyszerű mondat lezárásnak, ami nagyjából összegzi az eddig leírtakat: Utálom a nyarat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése