Kritikás

Fél év után sikerült visszatalálnom az én rég nem látott egyetlen blogocskámra. Az igazság az, hogy szeretek írni, de nem mindig jön az ihlet, ezért ha valami épp megfogan az agyamban, inkább papírra vetem, mert mire géphez kerülök elfelejtem. Na meg az időhiány. Egyszerűen nem érem utol magam, de ha épp valami fontos dolgom van, képes vagyok folyamatosan halasztgatni. Jelenlegi helyzetemben a német érettségire kéne tanulnom. Húsz tétel, ami magától sajnos nem fog belemenni a fejembe. Egy egész jó írásbeli után illene hozni a szintet szóbelin is, de elég nehéz lesz és ettől már előre félek. Amikor tanulnom kellett volna olvastam, vagy filmet néztem, amiket már csak így utólag bánok. De akkor semmi nem tűnt természetesebbnek, mint hogy leüljek és magolás helyett a szórakozást válasszam. Erről az időről szeretnék írni egy kicsit. 
Két héten belül megnéztem két filmet (plusz mellé rengeteg sorozatot) és elolvastam három könyvet. 

 John Green: Csillagainkban a hiba
Bárki bármit mond, ez egy remekmű és John Green zseniális író. Nem véletlenül olvastam kétszer egymás után a könyvet. A történetről magáról nem szeretnék beszélni, akit érdekel olvasson utána. A sztori alaphelyzete sok mindent elárul: sejtjük a végkifejletet, ám mégsem az lesz amire számítunk. Ez a csavar hatalmas írói tehetségről árulkodik. A könyv olvastatja magát, és az ember nem tud leállni. Hagyja, hogy megszeressük a főszereplőket és épp ezért, a végén mintha egy kést döfnének a szívünkbe. Szerintem a karakterek nagyon kidolgozottak. Szeretjük Hazelt, akinek fiatalkora ellenére olyan mély gondolatai vannak, amiken akár még egy felnőttnek is érdemes elgondolkodnia. Gus pedig tökéletes. Amint megismerjük a történet elején, rögtön beleszeretünk: gyönyörűen elmélkedik az életről, a halálról és a szerelemről. Az ő karakterében lehet leginkább észlelni az író jelenlétét. Ez az a könyv, amit mindenkinek tudnék ajánlani: van benne romantika, dráma és rengeteg szép gondolat. Ebből kiemelném azt mikor Gus szerelmet vallott Hazelnek: " Ez a helyzet - felelte. Rám nézett és láttam a szarkalábakat a szeme sarkában. - Szerelmes vagyok beléd, és nem fogom megtagadni magamtól az igazmondás egyszerű örömét. Szerelmes vagyok beléd, noha tudom, hogy a szerelem csak egy kiáltás az űrbe, a feledés elkerülhetetlen, valamennyien halálra vagyunk ítélve, és eljön a nap, amikor minden munkánk porrá válik, azt is tudom, hogy a Nap elnyeli az egyetlen földünket, de azért szerelmes vagyok beléd." Az elmúlt napokban ez az idézet járt a fejemben, mert egyszerű, de gyönyörű szép. Augustuson kívül valószínűleg nincs még egy srác, aki így fogalmazná meg az érzéseit, de ez így jó. És ettől lesz Augustus Waters alakja hihetetlenül szerethető. 

A következőkben a könyvből készült filmről szeretnék beszélni. Szóval akkor még egy kis Csillagainkban a hiba :)
Hol is kezdjem? Egy jó könyvből nagyon nehéz jó filmet készíteni. Meg kell felelni az olvasók elvárásainak, mert ha már csak egy kicsit is ferdít a történeten, abból iszonyú bukás van. Mivel a könyv hatalmas rajongótáborral rendelkezik, még nehezebb filmre vinni a történetet. De hát akkor nézzük: ez a film tökéletes. Tökéletesen tükrözi a könyv hangulatát, a szereplők jelleme ugyanúgy átjött, és itt kell kiemelni a fantasztikus színészeket. Gus szerepében Ansel Elgort hatalmasat alakított. Eddig nem nagyon ismertük őt, csak a Beavatott című filmben volt egy kisebb szerepe. Én megmondom őszintén, féltem, hogy milyen lesz. Persze a képeket és a trailert látva totálisan meggyőzött, hogy ő a legjobb a szerepre, így mikor moziban néztem a filmet leesett az állam. Erre az érzésre csak egy idézetet írnék a könyvből: "Úgy hullottam alá a szerelembe, ahogy az ember elalszik: lassan, azután egyszerre." Ansel Elgort tökéletes Augustus Waters volt. A női főszereplőt, Hazel Grace-t, Shailene Woodley játszotta. Jennifer Lawrence után ő a második hatalmas kedvenc: gyönyörű, és nagyon tehetséges. Egyszerűen minden adottsága megvolt arra, hogy eljátssza ezt a szerepet. Tökéletesen belebújt Hazel bőrébe és hozta a formát a film végéig. Shailene és Ansel kettőse volt számomra a film csúcspontja. A többi szereplő is rendkívüli tehetséggel van megáldva és egy ilyen szereplőgárdával nem nehéz egy fantasztikus filmet összedobni. Ami még külön tetszett, az a soundtrack. Birdy, Ed Sheeran, Tom Odell, One Republic....  Tökéletes. Okay? :)

A Beavatott
Ezt a filmet csak azért néztem meg, mert a Csillagainkba a hiba előtt nagyon elkezdtem érdeklődni a színészek iránt. Ennél jobb filmet keresve sem találtam volna, hiszen egyszerre van jelen Shailene és Ansel (itt épp egy testvérpárt játszanak). DE meg kell mondanom őszintén, hogy ez a film NEM tetszett. Az első benyomásom az volt, hogy olyan mint az Éhezők viadala. A gyerekeket öt csoportba osztják. Már az alapszituációból lejön, hogy a sztori egy óriási koppintás. Csoda, hogy ennek ellenére filmre vitték. Shailene cipelte a hátán az egész műsort, és ez volt benne az egyetlen jó dolog. Négyes karakterét utáltam és a rengeteg akciójelenet sem tetszett, ami egyébként talán még jó is lehetett volna, ha nem ennyire mesterkélt. Hát az biztos, hogy ez a film nem kerül a kedvenceim közé. (De azt meg kell hagyni, hogy Shailene hozta a formáját és benne legalább nem kellett csalódnom.)

John Green: Alaska nyomában
A könyv John Green másik remekműve, amely tanusítja, hogy egy zseniális író. A történetet egy bentlakásos iskola falai közé helyezte, de a terület, melyet a cselekmény bejár, jóval nagyobb ennél. A könyvet két részre bonthatjuk: Azelőtt-re és Azután-ra, de a történet maga az AKKOR-ról szól. Körbejárja a titokzatos Alaska még titokzatosabb kérdését: Hogyan juthatunk ki a szenvedés labirintusából? John Green ebben a műben a férfi-női viszonyról, a vallás fontosságáról, és a szenvedésről ír, mindezt olykor tréfás, olykor keserű közegbe helyezve meséli el. Pufi, Ezredes, és Alaska története egy külső szemlélőnek nem más mint négy átlagos tinédzser története: cigi, pia, fű, és számtalan csíny és balhé az iskolában. De aki mélyebbre ás tudhatja, hogy itt nem erről van szó. A három szereplő mind egy-egy lélektani folyamaton halad át. Számomra rendkívül érdekes volt olvasni ezt a történetet. Akárcsak a Csillagainkban a hiba, ez a könyv is nagyon olvastatja magát. A különleges karakterek megértése egy újfajta kihívás volt számomra. És rengetegen mondják, hogy ez egy ifjúsági regény, de annál azért sokkal komolyabb témákkal foglalkozik. A szerelem itt is fellelhető, de emellett fontos szerepe van annak, hogy az ember hogy dolgoz fel egy halálesetet. Az önvád és a bűntudat kérdése és az ezektől való megszabadulás is megjelenik. Nekem a legtöbbet a mű vége jelentette. És remélem, hogy aki eljut odáig ugyanígy vélekedik majd róla. Szóval ennél a regénynél is csak azt tudom mondani, hogy olvassa mindenki, mert a történet egyszerre kikapcsol és elgondolkoztat. És én egyszerűen imádtam! :)

Húúú másfél óra alatt befejeztem egy bejegyzést. És megint csak a német tanulásra szánt időm ment el. Na nem baj attól még remélem holnap jól fogok teljesíteni. Jajj drukkoljatok mert nagyon izgulok!! :) 
Hát ez az én véleményem a fent említett könyvekről/filmekről. Ha nektek is lenne hozzáfűznivalótok, nagy kíváncsisággal várom a kommenteket! 
Legyetek jók, de ne nagyon! :) xxx