Gondolom mindenki iszonyatosan izgult értem a múltheti kresz-vizsga miatt, hát akkor jelentem: a vizsgám sikeres lett és ma már oktatót is találtam, akinél júliusban elkezdhetek vezetni. Jelenleg minden okom meglenne a boldogságra, de tessék meglepődni, megint boldogtalan vagyok. Bár a téma totál más, mégis belerondít a napomba és sosem megy ki a fejemből. Ez pedig az lenne, hogy én, azaz becses személyem, tehát jómagam, egy mellékhatás vagyok. Mellékhatás a baráti körben. Mellékhatás a barátnőm számára. Mellékhatás a családomban. Maga a szó is sok mindent elmond: valami, ami együtt jár egy másik dologgal, úgy hogy esetlegesen az a dolog váltja ki. Szerintem mindenki érti, hogy miről beszélek, hiszen ezt bármelyik gyógyszeres dobozban olvashatjuk. De hogy is van ez a való életben? Tanmese következik.
Volt egyszer egy lány aki még általános iskolában megismerte a legjobb barátnőjét. A kapcsolat nem indult fényesen: a két lány utálta egymást. De negyedik osztályban jött a szikra, és a lányok egyre szorosabb kapcsolatba kerültek egymással, míg nem úgy döntöttek egy gimnáziumba iratkoznak. Sikeres felvételi után sikerült egy osztályba kerülniük. Egy teljesen más társaság, teljesen más emberek, teljesen más élet. Az egyik lány, nevezzük J-nek, kezdetben nem volt a társaság középpontja, de idővel egyre talpraesettebb lett, és még egy fiú az osztályból is szemet vetett rá. Ez a fiú jóban volt sok másikkal, plusz egy lányklikkel is, így ez a három csapatka egyesült. A másik lánynak, nevezzük D-nek, semmi beleszólása nem volt a dolgok menetébe. Egy szerelem miatt kénytelen volt az egyesült csapatokhoz csatlakozni, hogy végig a barátnőjével lehessen és ne veszítse el őt végleg. Bár a szerelemből valószínűleg nem lesz semmi, ugyanis J nem hajlandó összejönni a sráccal, attól még a két-három társaság remekül megvan. Ahová hívták J-t, oda ment D is, bár külön meghívót nem kapott. Így történt, hogy közösen moziztak, koriztak, szülinapoztak, és közösen utaztak a Balatonra. És ez az utolsó rész verte ki D-nél a biztosítékot. A sátrazás három napra volt szervezve. D és J eltervezték, hogy reggel a társasággal lemennek, majd este hazavonatoznak. Csakhogy aznap még egy srác győzködte J-t hogy maradjon tovább, bezzeg D-nek erről senki nem szólt, senki nem hívta, senki nem akarta, hogy rontsa a levegőt. D úgy döntött, hogy most az egyszer kivételesen nem adja be a derekát és csak azért is egy napra megy le. J viszont háromra szeretett volna, de mivel D nem ment, lemondott róla.
Oké tanmese vége. Talán kicsit befejezetlen lett, de a lényeg benne van .És hogy mit kell ebből leszűrni? Arra nyilván mindenki rájött, hogy én vagyok D. Ha most egy terápiás önsegítő csoportban lennénk így mutatkoznék be: K.D. vagyok. Mellékhatás. Mellékhatás, aki mellékhatása a saját életének. Na pont. Erről ennyit. Drága legeslegjobb barátnőm életében először képes volt lemondani valamiről miattam. De ez a három napos meghívás is csak neki szólt, engem ide sem hívtak. Moziba sem hívnak. Korizni sem hívnak. DE ott vagyok. Mindig mindenhol, mert a legjobb barátnőm mellékhatása vagyok. Nem tudom érzett-e már így valaki, de ha nem, annak mondanám, hogy borzasztó rossz érzés elhanyagolva lenni, olyan mintha mindenki levegőnek nézne. Társaságban nem beszélek, inkább csak mosolygok, és várom, hogy vége legyen ennek ez egésznek. De vágyom arra, hogy valaki csak velem foglalkozzon, szeretnék egy fiút, aki csak engem, mindennél jobban szeret. Keresem a másik felem. Hiszen előttem annyian megtalálták már, lehetetlen, hogy pont nekem nem szánt senkit az ég. Valahol biztos van valaki. A nagybetűs Valaki...Egyenlőre várok még rá, de tudni fogom mikor itt lesz az ideje. A legjobban egy ölelés hiányzik. Egy ölelés, amely nem egyenlő a baráti öleléssel és egy olyan embertől van, akinek én jelentem a nagybetűs Valakit. Szeretnék szeretve lenni. Olyan nagy kívánság ez? Szóval kedves Szőkehercegfehérlovon, gyere minél hamarabb, mert már nagyon várlak! Aláírás: Mellékhatás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése