Már hónapok óta (pontosabban 3 és fél hónapja) erre a kérdésre próbálom megtalálni a választ. Ugyanis velem is megesett ez a szitu, hogy beleszerettem egyik osztálytársamba. Furcsa, hogy jelen esetben nem a "meglátom-tetszik-szerelmesvagyokbelé" dologgal kell szembenéznem. Mert azért valljuk be, az sokkal egyszerűbb lenne. De sajnos itt arról van szó, hogy négy év után egyszer csak eltalált Ámor nyila és teljesen, őrülten beleszerettem a srácba. Nevezzük csak B-nek. Szóval ez a titokzatos B teljesen megbabonázott és megőrjít, hogy egész nap látom, mégsem tehetek semmit azért, hogy az enyém legyen. Úgy kell tennem mintha minden a legtökéletesebb lenne, közben belülről szénné égek a vágytól, hogy megöleljem, és közöljem vele, hogy SZERETEM. De nem tehetem, mert azért mégis elég érdekes, hogy négy évig semmi, és úgymond szimbiózisban éltünk egymás mellett (tehát ő a terem egyik végében, én a másikban), most pedig hirtelen minden rózsaszín és elvárom tőle, hogy ő is ugyanezt érezze. Már február óta próbálok közeledni felé, de egyszerűen semmi. Mintha levegő lennék számára...Totálisan invisible. Vagyis a "teljesen közömbös" szintről már átléptem a "majdnem barát" szintre. Ez azért mégis csak naaagy haladás :) És hogy mi a legrosszabb ebben az egész dologban? Az, hogy tudta alatt nagyon megbánt. Mindig, ha egy más lánnyal beszélget, vagy akár az én barátaimmal. Mert a helyzetet még az is szépíti, hogy a barátnőim teljesen jóban vannak vele, csak én vagyok ennyire kívülálló. Sőt! B felkérte az egyik legjobb barátnőmet, hogy táncoljon vele a szalagavatón. Akkor most kérdezem én: van még ennél lejjebb? Megválaszolva a kérdést, nem, vagyis nem hiszem. A fejemben elterveztem az egészet jó előre, de valami mindig keresztbe húzza a számításaimat. Már annyiszor el akartam mondani neki hogy kedvelem, hogy azt két kezem már meg sem tudom számolni, és sajnos már a lábujjaim sem elegek hozzá. Végre szeretnék már egy normális kapcsolatot. Ilyen nagy kérés ez? A gond az, hogy az én esetemben igen! Nincs meg hozzá a kellő szépségem, önbizalmam, nyitottságom és végül de nem utolsó sorban őrültségem, amivel a fiúkat vonzanám. A jó hír az, hogy már volt akinek sikerült ezt a küldetést teljesítenie, ilyen kinézettel és személyiséggel, szóval még nincs veszve a dolog :)
Jaa és lányok, néhány jó tanács:
1. soha ne szeressetek bele az osztálytársatokba (bármilyen nehéz is ellenállni a cuki pofijának, éés tudom nagyon jól, hogy ezt nem lehet befolyásolni....különben most én sem lennék ebben a helyzetben)
2. ha már megtörtént a tragédia, próbáljatok meg közeledni a kiszemeltetekhez
3. azzal nem kerültök közelebb a sráchoz, ha elkezditek ugyanazt a zenét hallgatni amit ő, ha ugyanazokat a filmeket nézitek stb.... (higgyétek el, tapasztalatból mondom...)
4. még véletlenül se próbáljátok meg féltékennyé tenni (főleg ne az egyik haverjával)
5. legyetek jóban a barátaival (nagyon hasznos dolog)
+1. viselkedjetek vele mindig lazán és természetesen, úgy nem lehet gond :)
Esetleg ha van valami ötletetek arra, hogy az én eseteben hogyan tudnék közelebb kerülni B-hez, kérlek kommentbe írjátok le! Nem tudom, hányan olvassák a blogomat, de ha van valaki, akire számíthatok ebben a béna helyzetben, azok TI vagytok! Szóval előre is köszönöm, hogy itt vagytok velem egyfajta támaszként. (Még akkor is, ha esetleg senkit nem érdekel amit írok, csak magamban beszélgetek *-*)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése